A közúti baleset fogalmának részletezése nélkül kártérítési szempontból közúti balesetnek hívjuk azokat a baleseteket, amelyben gépjárművel okozzák a kárt, függetlenül attól, hogy dologban következik be a kár (például egy másik autóban), vagy valaki sérülést szenved.
Közúti baleset esetén a károkozó (gépjármű vezetője vagy üzembentartója) a veszélyes üzemi felelősség alapján felel, amelyről elég annyit tudni, hogy egy ún. objektív felelősségi alakzat, tehát a károkozó csak szűk körben, nehezen tud mentesülni a felelősség alól. Ritkábban, de előfordul, hogy nem a gépjármű vezetője felel, hanem a vezető munkáltatója, ha a vezető a gépjárművet munkaviszony alapján vezeti, így például ha a futárszolgálat gépjárművének vezetője okozza a balesetet, akkor előfordulhat, hogy a futárszolgálat fog felelni a kárért.
A hazai és európai szabályozás alapján minden hazai gépjárműre kötelező felelősségbiztosítást kötni, ezt hívjuk kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnak (KGFB). A KGFB törvény, valamint a biztosítási szerződés alapján a biztosító átvállalja a kártérítés megfizetését, így a gépjármű vezetője vagy üzembentartója helyett a biztosító felel, a kártérítési igényünket közvetlenül vele szemben érvényesíthetjük. Amennyiben volt rendőrségi eljárás, úgy a rendőrségi iratokból (tipikusan a helyszíni szemle jegyzőkönyvéből) lehet kideríteni, hogy melyik biztosítót kell megkeresnünk, hiszen ezek az iratok tartalmazzák a konkrét kötvényszámot is, így a károkozót a biztosítója is könnyen be tudja azonosítani.
A kártérítési eljárás menete ilyen esetekben egy ún. kárigénnyel kezdődik, amelyben a károsult előadja, hogy milyen kárai megtérítését kéri a biztosítótól. A kár típusai a következők lehetnek:
a) dologban bekövetkezett károk, vagyis a tényleges károk: ide tartozik minden olyan kár, amely dolog sérüléséből, rongálódásából, megsemmisüléséből ered: pl. ruházat, mobiltelefon, laptop, illetve leggyakrabban a több gépjárműves balesetek esetén a gépjárműben keletkezett kár, emellett a gépjármű értékcsökkenése.
b) elmaradt vagyoni előny, elmaradt haszon: ide azok a károk tartoznak, amelytől a károsult a baleset következtében elesett, fordítva megfogalmazva tehát az az összeg, amelyet a károsult megkeresett volna, ha a baleset nem következik be. Tipikus esete az elmaradt jövedelem (pl. vállalkozó nem tudja elvégezni a munkát a sérülései miatt, ezáltal bevétel kiesése lesz), elmaradt munkabér, de ide tartozhat az is, ha a károsult éppen egy neki jövedelmező szerződés aláírásától esik el a baleset következtében.
c) indokolt költségek: ide olyan költségek tartoznak, amelyek a károk kiküszöböléséhez szükségesek. Ilyen indokolt költségnek minősül az, ha a sérült személyt hozzátartozója vagy barátja segíti például házimunkában, bevásárlásban stb. Ide tartoznak továbbá például a gyógytorna költségei, a gyógyászati segédeszközök és gyógyszerek költségei, valamint az ügyvédi munkadíj is, amennyiben ügyvédhez fordulnak.
Nem minősül kárnak, azonban a kártérítési eljárásban érvényesíthető a sérelemdíj is (köznyelvben fájdalomdíj, régebben nem vagyoni kártérítés). A sérelemdíj nem egy kártípus, hiszen nem anyagi károk megtérítésére szolgál, hanem a személyiségi jogok megsértését kompenzálja egyösszegben. A sérelemdíj összege mindig az adott ügy összes körülményétől függ, de különös figyelmet fordít a károsult személyére, a baleset súlyosságára, valamint a károkozó balesethez vezető magatartására. A sérelemdíj ezért előre nem megállapítható, nem kiszámítható összeg, csupán a bírósági gyakorlat ad iránymutatást, hogy hasonló ügyekben mekkora összeget tart indokoltnak a hátrányok kiküszöböléséhez.
A kárigény megküldése után a biztosító ajánlatot tesz, vagy hiánypótlást kér, vagy elutasít.
A biztosító akkor ad ajánlatot, ha minden, a felelősséget megállapító és a kártérítés összegszerűségét alátámasztó iratot megkap, és döntési pozícióba kerül.
A biztosító hiánypótlást kér, ha egyes körülmények álláspontja szerint nincsenek alátámasztva. Tipikusan hiánypótlást kér a biztosító, ha csak rendőrségi iratot vagy határozatot adunk be a tényállás és a felelősség alátámasztására. Ezt a biztosító nem minden esetben fogadja el – megjegyezzük, hogy jogszabályellenesen –, és ezek mellé vagy ezek mellett ügyészi határozatot, vagy jogerős büntetőítéletet kér. A biztosítási törvény alapján azonban nem kötheti a teljesítést ügyészi határozathoz vagy jogerős ítélethez.
A biztosító elutasíthatja a kárigényt, ha a körülményekből az következik, hogy a biztosítottja nem felel a kárért, vagy olyan károkat próbál érvényesíteni a károsult, ami nincs okozati összefüggésben a balesettel.
Amennyiben a biztosítóval nem tudunk megállapodni, úgy a polgári per marad az egyedüli eszköz.
A polgári jogi kártérítésen és sérelemdíjon túl gyakran ún. közvetítői eljárásra is sor kerülhet. A közvetítői eljárás nem a polgári, hanem a büntetőeljárásnak az egyik esetleges szakasza. A közvetítői eljárásban a károsult kérhet a károkozótól jóvátételt (tipikusan pénz és bocsánatkérés), és ha a károkozó (elkövető) vállalja a jóvátételt, akkor a büntetőeljárást megszüntetik vele szemben. A jóvátételként megfizetett pénzt azonban a bírói gyakorlat miatt a biztosító (vagy a bíróság) levonja a kártérítés vagy sérelemdíj összegéből.
Amennyiben kérdése van, úgy nyugodtan forduljon hozzánk bizalommal elérhetőségeink bármelyikén.